Normalitás

Donald Trump nem bonyolult lélek. Nem azért lett politikus, mert politikai céljai lennének, pláne társadalomátalakító elképzelései. Neki csak személyes céljai vannak. Szeret a figyelem középpontjában lenni és ezzel lehetőleg sok pénzt keresni. Volt már ilyen és lesz is. Most is van, legfeljebb ügyesebben álcázza. Az amerikai jobboldal új stratégiája mindenesetre az, hogy megadják Trumpnak, ami Trumpé: álomba dicsérik, hogy aztán az általa jelentett kolonctól megszabadulva a hagyományos módon próbáljanak politizálni.

Ez voltaképpen üdítő változatosság ahhoz képest, hogy a bukott elnök és lázálomban élő hívei nemrég még a demokráciára leselkedő kezelhetetlen és halálos veszélynek tűntek. De lám, a liberálisok által kormányzott Virginiában nem csalták el a választást, pedig csak 40-50 ezer voksot kellett volna átírni a néhai Hugo Chavez és az olasz műholdak által köztudomásúlag (!) manipulált szavazógépeken. De nem tették, így a QAnon összeesküvés hívei most kénytelenek azzal beérni, hogy John F. Kennedy elnök fia, John-John 1999-ben nem hunyt el légi balesetben, titokban él és ő lesz Trump alelnökjelöltje a 2024-es választáson.

Izgalmas dolog bolondnak lenni. Hát versenyezhet ezzel egy időnként látszólag elbóbiskoló öregember, aki állandóan azzal az unalmas érvvel jön, hogy Amerika jobbá tételéhez összefogásra és kompromisszumokra van szükség? Joe Biden programja látszólag komoly kudarcot szenvedett a keddi választási eredményekkel, pedig csupán az történt, amire számítani lehetett. Virginia, mint általában, most is az előző évi elnökválasztás eredményével ellentétesen voksolt. Az elnök ebből azt a következtetést vonta le, hogy összefogásra és kompromisszumokra van szükség, főként saját pártjában, mert a republikánusokra nem nagyon lehet számítani. Illetve még ez sem olyan biztos, mert a már eltemetettnek hitt választójogi törvénynek például hirtelen jobboldali támogatói lettek. A Trump-veszély elmúltával talán a normalitás új korszaka jön. Legalábbis Amerikában.